Mindenkit évértékelésre biztatok, szóval én is megteszem, ez a cikk ebből fakadóan egy személyesebb hangvételű írás lesz, mint az eddigiek.
Szerencsére sok különleges ember vesz körül, akiktől rengeteget tanulok nap, mint nap. Vannak mellettem mentorok, akik szakmailag segítenek és támogatnak. Vannak olyan gondolkodók, akiket a világ jövője foglalkoztat: egy várható gazdasági világválság; egy háború, amiket már nem fegyverekkel vívnak; a környezetszennyezés; a kirekesztés; hogy az élet egy szimuláció-e és csomó más fontos kérdés. Ott vannak még azok, akiktől mélyülni tanulok, jobban bízni, szeretni, hinni, akarni. Ők mind azok, akikért hálás vagyok, akiktől halad tovább a gépezet: a világom és én magam is. Ők azok, akikkel megosztom a félelmeimet, az aggodalmaim, vonatkozzanak azok magamra, vagy a körülöttünk lévő történésekre. Ez volt az egyik nagy lecke: hogy megtanuljam értékelni még jobban azokat, akik körülvesznek. És most lássuk a többi idei leckét:
- Hogy a vérnél erősebb szövetség lehet a barátság
Nagyon sok család történetét ismerem meg ahogy telik az idő. Nagyon sok nehéz történetet. Látom és tudom, hogy a rokonság nem garancia a jó kapcsolatra. Attól még nem garantált a biztonság, a szeretet, az elfogadás, a megértés, hogy valakik között vérrokonság van. Az én életem pedig megtanított rá, hogy két, eredetileg idegen ember között is kialakulhat elfogadásra, bizalomra, őszinteségre épülő kapcsolat. Egyrészt szerencse, másrészt kemény munka, de az én történetembe olyanokat sodort az élet, akik maradtak 3 éves koromtól a mai napig. És ők közeliek. Nem felszínesek. Szóval, ha vannak körülöttetek ilyen emberek, rájuk vigyázzatok, mert nagyon értékesek.
- Hogy a családi történeteket mesélni kell
Az én családomban van egy olyan szokás, hogy az idősebbek mesélnek azokról, akik már elmentek. Vicces, kellemes és kellemetlen történeteket. Az apróságoktól a fajsúlyosokig. Sokszor érzem azt, hogy anyukám nagymamája, a nagypapáim vagy a nagybátyám itt vannak velem. Ez segített nekem mindig is abban, hogy jobban értsem magam. Hogy megértsem az örökségem, hogy milyen feladatokat cipelek, kiknek a fájdalmát hordozom. És megtölti a családi ünnepeket örömmel is.
- Hogy rettenetes az a feszültség és agresszió, amiben élünk
Érzem, hogy nagyon nyom lelkileg mindaz, ami a világban történik és egészen nevetséges lenne elmenni mellette szó nélkül.
Ami idén a leginkább megviselt az a rettenetes düh és feszültség, amit a hétköznapokban láttam. A BKV-n, az autósokon a dugóban és az interneten kommentháborúkban. Arctalanul idegen emberek a világhálón olyan rettenetes dolgokat írnak le egy másik érző embernek, ami nagyon mély sebeket ejthet. Sokszor nem is értem, hogy hogyan merül fel bárkiben az, hogy a másik halálát, fájdalmát kívánja. Annyi sok-sok feszültség vesz körül minket társadalmilag. Keretek közé vagyunk szorítva, kirekesztettségben, kontroll alatt élünk állandó kiszolgáltatottságban és bizonytalanságban. És ennek a manifesztációja a düh, amit egymáson vezetünk le. Mert az kézzelfogható. Mert a bunkó, aki bénázik a dugóban, meg aki fellök, az biztos megérdemli. Gondolják sokat tévesen. Annyira szeretnék csak egyszer úgy eljutni A-ból B-be, hogy kedves emberekkel találkozom, akik segítik egymást. Érzékenyítő programok hadát kellene szervezni. Egy újabb cél!
- Hogy a bántalmazás bűn
Az előző ponttal összefüggésben annyit szeretnék leírni, hogy a bántalmazás bűn. Legyen az fizikai vagy érzelmi. Felnőtt ellen irányuló vagy gyerek ellen. Tönkretesszük egymást. Sebeket ejtünk. És ahogy telik az idő egyre nagyobb és súlyosabb bőröndöket cipelünk. Ne csináljuk! Figyeljünk magunkra és vegyük észre, ha kárt okozunk! És hagyjuk abba.
- Hogy a változás az csak addig igazán ijesztő, amíg előtte állunk
Van egy kedvenc versem, ami erről szól. „A változás szűk száján átcsúszni, az horzsolás.”(Nádasdy Ádám). Tudom, hogy nem könnyű szakítani, elköltözni, munkahelyet váltani, külföldre menni. Viszont sokkal kevésbé rossz a döntés után, mint a döntést megelőzően, mikor még csak fantáziálunk róla, hogy majd milyen nehéz lesz. Adjatok időt magatoknak, mert mindenhova eljutni egy folyamat. Lehet, hogy csak magamat nyugtatom most: de nem kell félni a változástól!
- Hogy esendőnek lenni oké
Szóval nem kell mindig a legerősebbnek lenni. Meg a legokosabbnak. Lehet azt mondani, hogy most sok. És elegem van. És oldja meg más. Lehet hibázni is, mert nincs olyan, aki ne tenné. Lehet csúnyán beszélni, véletlenül összetörni valamit, feladni egy kicsit és sajnálni magad. Aztán persze fel kell állni. Ki kell javítani. Vagy legalábbis megpróbálni. De elesni tök. oké.
Úgyhogy megvan a listám, hogy mit viszek tovább és mit hagyok 2020-ban. Viszem a szeretteimet, a munkámat, az akaraterőmet és a teherbírásomat. Meg edzek is rá egy kicsit. És megpróbálom itthagyni a haragom, a dühöm, ami engem és másokat is fojtogat.
Hogyha tudatosan szeretnéd csinálni 2021-et, akkor csatlakozz a Célkitűző workshophoz.
Képek forrása: Canva Images
