Sajnos a rosszindulat egy olyan jelenség, amivel akár nap mint nap találkozhatunk: a munkahelyünkön, az interneten hatalmas kommentháborúkba bonyolódva, vagy a tömegközlekedés során. Én a weboldalamon is azt írom, hogy „Engem az motivál és visz előre nap mint nap, hogy az a sok harag, feszültség, konfliktus és bántalmazás eltűnjön, ami ma sajnos jelen van az életünkben és ehelyett arra fókuszáljunk, hogy hogyan segítsük egymást, hogyan kapcsolódjunk jobban és hogyan fogadjuk el önmagunkat és másokat. Idealistának tűnhet, utópisztikusnak, de engem mégis ez hajt. Ezért dolgozom azon, hogy embereknek, közösségeknek jobb legyen.” És ebben őszintén hiszek.

Szerencsés az az ember, aki élete során jellemzően támogató közegekben mozog: a családja is élteti az álmait, biztatást kap a szüleitől, aztán később a tanárai, a barátai is bástyaként és a legjóindulatúbb konstruktív kritikusokként kísérik az úton. Nem az a cél, hogy valaki saját magát irreálisan látva haladjon az úton és állandóan csak pozitív visszajelzést kapjon, mert fontos a realitás érzékeltetése, de egy biztos háttérország mindig segít a céljaink elérésében.

Na de ugye ritka az effajta szerencse, mert bizony kerülünk olyan közegekbe, ahol rosszindulatú pletykák, kibeszélés, demotiváló kommentek áldozatai lehetünk. Nézzük meg, hogy miből fakadnak az efféle megnyilvánulások.

Miért jó a rosszindulat?

A kiindulási pont a kultúránkban is keresendő. Tisztelet természetesen a kivételnek, de szeretünk panaszkodni. Könnyen belesüppedünk a negatív gondolatokba. Nem lelkesedünk mindig könnyen az új dolgokért, hajlamosabbak vagyunk sokszor a mélabús megélésünknek teret engedni. Persze ez egy általánosítás, nem mindenkire minden esetben igaz, ez inkább a saját tapasztalatom főleg HR területről, ahol 10 éve tevékenykedem. Az elégedetlenség és a hibakeresés sokszor előbbre való, mint az optimizmus vagy a pozitív hozzáállás. Ez a fajta hangulat pedig kényelmesen megágyaz a rosszindulatnak és a gonosz pletykáknak.

Akkor, amikor rosszindulatúak az emberek, bántó kritikát fogalmaznak meg, sokszor saját magukkal elégedetlenek. Feszültség keletkezik bennük egy másik emberrel kapcsolatban és ennek a feszültségnek a nyomását könnyű azzal levezetni, ha leértékeljük negatív kommentjeink célpontját. Sőt, az még inkább segít, ha társakat is találunk a kritizáláshoz és egymást belehergelve szidjuk alanyunkat.

A rosszindulatú kritika, sértő megjegyzések, pletykagyártás szolgálja a kritikusok pozitív énképének erősítését, mert ilyenkor a kritikus a másik fölé pozicionálja magát, vagyis a saját érdemeit kiemeli a másikkal szemben. „Ő csak 10-re jár be, bezzeg én már 8-kor bent vagyok, biztos lusta”, „Bezzeg ő beszélget munkaidőben, én mást sem csinálok, csak dolgozom, ő ide szórakozni jár, nem dolgozni.”, „Hogy kelleti magát a férfiaknak, mit nevetgél, biztos ezzel éri el a sikereit”. És még sorolhatnám.

Megdöbbentő az a tendencia, hogy az emberek sokszor névtelenül az interneten milyen kommentháborúkba bonyolódnak. Ismeretlen emberek kezdenek el olyan szinten személyeskedni, mintha ezer éve ismernék egymást. Rengeteg frusztráció és düh szorul emberekbe, amiket a hétköznapjaikban szednek magukra és ezt sajnos úgy vezetik le, hogy másokat bántanak. Bele sem gondolva, hogy ez milyen sebeket ejthet valakin.

„Neki biztos könnyebb…”

Az egyik nagy hiba, (nem csak ebben a témában) hogy nem kérdezünk. Bármilyen feszültséggel teli helyzetben, legyen az konfliktushelyzet egy szerettünkkel, vagy valakiről való véleményformálás, érdemes kérdezni. Hogyha nem vagyunk tisztában a másik helyzetével, megélésével, döntéseinek okával, akkor könnyen alkothatunk róla megalapozatlan ítéletet. Torzítjuk a róla kialakított képet úgy, hogy a mi belső feszültségünket oldjuk, azaz leértékeljük.

Szerintem kulcsfontosságú mindig szem előtt tartani amikor véleményt formálunk egy másik emberről, hogy nem vagyunk tisztában az ő történetének minden elemével, aspektusával. Ezen túl pedig korábbi tapasztalatainkra építünk, ami félrevezethet. Amikor a buszon a trolivezető kiabálva, lekezelő, bántó stílusban emlékezteti az egyik utast, hogy miért nem mutatta fel a bérletét feltehetően azt gondolja, hogy az utas bliccelni akar. Érthető a feltételezés, mert valószínűleg sokan csalnak. De közben megeshet, hogy az utas egyszerűen elbambult. Vagy aznap szakított vele a szerelme és teljesen máshol jár fejben. Vagyis mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonunk le, érdemes tájékozódni. Vagy csak egyszerűen kedvesnek lenni. Érdemes észben tartani, hogy fogalmunk sincs arról, hogy a másik ember min megy keresztül. És ahelyett, hogy bántjuk, támadjuk és leértékeljük őt, inkább segítőszándékkal kellene felé fordulni.

Mit tehetünk a rosszindulat ellen?

A nulladik lépés, hogy próbáljuk meg nem a lelkünkre venni a bántást. Nehéz, mert érzelmileg megviselő, ha valaki akár bántó stílusban, vagy csak a hátunk mögött, de kritizál minket. Ugyanakkor fontos megfelelő szinten kezelni ezeket az információkat. Adjunk magunknak időt arra, hogy megnyugodjunk és tiszta fejjel tudjuk átgondolni, hogy mit reagáljunk, amennyiben egyáltalán érdemes.

További lehetséges lépések:

• Tudatosítsuk magunkban, hogy a rosszindulatnak, irigységnek mi az eredete. Sokszor nem rólunk szól, hanem másokról.
• Gondolkozzunk el tények szintjén, hogy mennyire megalapozott a vád, ami ér minket.
• Gondoljuk végig azt is, hogy akitől érkezik mennyire ismer minket, mennyire van tisztában a döntéseinkkel, motivációnkkal.
• Tegyük fel a kérdést, hogy vajon a kritikus véleménye számít-e nekünk? Adunk-e a véleményére?
• Válogassuk meg, hogy milyen konfliktusokba és hogyan állunk bele. Érdemes-e?

És a legjobbat a végére hagytam: azzal tudunk igazán fordítani a dinamikán, ha mi érzékenyek maradunk. Kicsit olyannak látom ezt, mint egy szuperhős filmet, amiben a gonosz ellen kitartóan harcolni kell. Hogyha mi képesek vagyunk pozitívnak maradni és támogatónak, akkor lehetőségünk van változtatni a minket körülvevő káros dinamikán. Nyugodtan szurkoljunk a körülöttünk lévőknek és ne csak a szeretteinknek. Távoli, régi ismerősöknek. Vagy egy ismeretlen futónak a Városligetben. Lehet, hogy bekapcsol az irigység, a szégyen, mert ő fut, te meg nem. De ahelyett, hogy rögtön a hibáit kezded keresni és magadat felmenteni, inkább tapsold meg őt, mert erős és kitartó és vegyél róla példát.

Azt keresd magad körül, hogy ki tud Téged inspirálni, kitől tudsz tanulni. Használd erre, ha valaki valamiben jobb nálad. Legyünk egymás szurkolói és ne hagyjuk, hogy a negatív hozzáállás elhatalmasodjon!

 Képek forrása: Canva Images