Készen állok-e?

Akkor, amikor ismerkedni kezdünk, azzal azt ígérjük a másik embernek, hogy „Itt vagyok, Rád figyelek és nyitott vagyok valami új felépítésére”. Ezt a ki nem mondott ígéretet veszélyeztetjük akkor, hogyha valamire használni akarjuk a másikat. Éppen ezért fontos feltennünk a kérdést: miért akarok kapcsolatot?

Hogyha nem szól másról, mint a búfelejtésről, vagy csak puszta időtöltés elmélyülés nélkül, akkor a legjobb amit tehetünk, hogy erről tájékoztatjuk a másik felet. Hogyha mindenki számára egyértelmű és őszinte irányelvek mentén ugrik bele két ember egy összefonódásba, akkor minimalizáljuk a sérülés lehetőségét.

Ugyanilyen fontos kérdés, hogy mennyire kísért még az előző kapcsolatunk szelleme. Nincs olyan, hogy tiszta lap. Mind tanulságokkal, sebekkel érkezünk meg egy új párkapcsolatba. A kérdés az az, hogy milyen szinten befolyásolja a múlt a jelenünket, mert ha erősen, akkor az a másik féllel szemben nem korrekt.

Mi a csomagom?

Ahogy írtam, mindannyian a múltbéli tapasztalatainkkal érkezünk egy kapcsolatba. Egy idő után képesek vagyunk felismerni tipikus, jól bejáratot reakcióinkat. Tudjuk, hogy mitől leszünk indulatosak, hogy mik azok a nagyon érzékeny gombok, amiket, ha benyom a másik, mi robbanunk. Fontos megfigyelnünk, hogy mikor van az, hogy a saját érzéseink intenzitása kicsit elrugaszkodott. Amikor a megélésünk amplitúdója nincs arányban a probléma súlyával. Ilyenkor jellemzően egy régi esemény aktiválódik és az onnan eredő érzéseink öntenek el bennünket.

Minél jobban értjük magunkat, a múltunkat, annál kisebb eséllyel mérgezzük az aktuális kapcsolatunkat.

Milyen kapcsolatot szeretnék?

A tapasztalataink, a személyiségünk, a kötődésünk, a körülöttünk lévő más kapcsolatok példáiból egy idő után tudjuk, hogy mi mire vágyunk. Az a fontos, hogy ezeket tudatosítsuk magunkban. Mondjuk ki, hogy mik azok az értékek, amik a mi életünkben igazán fontosak, mert olyan partnert érdemes keresni, akivel ezek az értékek egyezni fognak. Tisztáznunk kell magunkban, hogy mit gondolunk az őszinteségről, a hűtlenségről, milyen terveink vannak a jövőre nézve, mit gondolunk a férfi-női szerepekről és még sorolhatnám. Fontos tisztáznunk magunkban, hogy hogyan kezelünk konfliktust. Mi az, ami a másiktól belefér és mi az, ami nem? Hogy vagyunk mi a kontrollal? Mennyi szabadságra van szükségünk? Mi az a verbális, vagy fizikai szint, ahol már abuzálva érezzük magunkat, ami átléphetetlen?

Hogyha ezekre a kérdésekre nagy vonalakban megvan a válasz, már jó úton vagyunk. Az összecsiszolódás során változhat 1-2 irányelv, amit meghatározunk saját magunknak, de a lényeg, hogy minél nagyobb téren illeszkedjetek egymáshoz.

Sokszor elmondtam már sok helyen, hogy szerintem kevés fontosabb befektetés van, mint az önismeretünkkel foglalkozni. Egyszerre baromi nehéz és rendkívül felszabadító. Egy olyan szabadságot nyerünk vele, amihez rögös út vezet és igazából sosem érkezünk meg. Viszont ahogy nyílik ki ez a világ, annál boldogabban leszünk képesek élni.