Mint a borban az igazság. Örökérvényű bölcsességek.

Az, hogy vágyunk egy társra, teljesen természetes. Ugyanakkor vannak olyan időszakok az ember életében – kinek hosszabbak, kinek rövidebbek-, amikor nem vagyunk párkapcsolatban, hanem egyedül vagyunk. Az egyedüllét magában hordoz sok kihívást. Ott van a kívülről jövő megbélyegzés: azzal biztosan valami baj van, aki egyedül van. A társadalom, a média is azt közvetíti, hogy akkor vagy jó, megfelelő (jelentsenek ezek a szavak bármit is), ha boldog párkapcsolatban élsz. Aki ezt másként teszi, nála valami gond lehet.  És akkor ott vannak még a saját érzéseink: a magányérzés; a düh, amiért már megint nem sikerült; a félelem, hogy ez örökre így marad. Az önmarcangolás, mert „biztosan velem van a baj”, „én nem vagyok elég jó”, „nem kellek én senkinek”.

EREDŐ

Érdemes elgondolkodnod rajta, hogy mik azok a tipikus mondatok, amik a fejedben szoktak pörögni, miközben a századik részt indítod el a Netflixen. Mikor üveges tekintettel bámulod a tv-d, de közben folyton betolakodnak a nem kívánt mondatok. „Nem vagyok elég jó”, „engem senki sem fog elviselni”, „selejtes vagyok”, „értéktelen vagyok”, „kevés vagyok”. Ezeket azért fontos letapogatni, mert az ilyen mondatok fognak elvezetni Téged egy mélyen ülő, múltból fakadó, esetleg traumatikus élményhez, amin érdemes dolgoznod. Általában a vissza-visszatérő mondataink, amik fizikailag is bemozdítanak bennünk valamit (pl. görcsbe rándul tőle a gyomrunk; verejtékezni kezdünk) a múltból erednek és dolgunk van velük.

Azért fontos ezeket jobban körbejárni, mert ha képesek vagyunk letenni őket, akkor nagyobb eséllyel indulunk a párválasztás- sokszor nagyon véres- versenyében.

AMI FÁJ

Akkor, amikor nincs párkapcsolatunk, sok mindennel kitölthetjük az időnket: karrierépítéssel, bulizással, barátokkal, otthon pihenéssel. Rengeteg tevékenység közül választhatunk, ami eltereli a figyelmünket az egyedülléttel járó a fájdalmas érzésekről. Nézzük meg, milyen érzéseket találnánk belül, ha szánnánk rá időt:

Magány: nagyon gyakran az egyedülléttel párosul a magány érzés. Nem lehetetlen úgy időt töltenünk magunkkal, hogy nem érezzük magunkat magányosnak, ennek ellenére mégis sokszor a magány az elsődleges érzés. Sokszor hajlamosak vagyunk torzítani és annál is sötétebbnek látni a képet, mint amilyen: úgy érezzük, senki sincs, akire számíthatnánk és teljesen egyedül vagyunk ebben a nehéz helyzetben.

Szégyen: „valami baj van velem”. Mivel kívülről folytonos az elvárás, hogy idilli képeket mutass és valakivel együtt legyél - hisz egy magad fél-ember vagy, nem is egész-, ezért már nem marad más válasz a miért-re, mint hogy valami baj lehet veled, ha egyedül vagy. És ezt szégyellni kezded: azt is, hogy biztosan baj van veled és azt is, hogy nem vagy olyan tökéletes, mint mások.

Félelem: az ember gyakran kudarcok után marad egyedül. Szakítások, sikertelen randik sorozata lehet valaki háta mögött. És félelem. Félelem attól, hogy újabb fájdalom fog érni és félelem attól, hogy sohasem fog sikerülni.

Önmarcangolás: „nem vagyok elég jó”. Tankönyvi példa, hogy elvált szülők gyerekei gyakran magukat hibáztatják, amiért a szüleiknek nem sikerült. Ők a felelősök, ők nem voltak elég jók, a hiba bennük van- gondolják ezt ők. Ez a fajta önhibáztatás nagyon könnyen felerősödhet egy ilyen helyzetben. Ugyanúgy, akik elhanyagoló szülők mellett nőttek fel, bennük is előtörhetnek negatív érzések- például hogy az ő igényeik nem számítanak, vagy úgysem vesz róluk tudomást senki - és mindez nem vezet se jó érzéshez se nyitottsághoz. Hogy a szüleink viselkedése hogyan hat ránk, arról itt bővebben olvashattok.

Azért fontos pontosan detektálni, hogy mi zajlik belül, mert csak akkor tudunk változni, ha tudjuk, hogy mivel állunk szemben. Hogyha ez valakinek nehéz egyedül, ami teljesen érthető, akkor nyugodtan forduljon szakemberhez. Ezért vagyunk. Viszont elfedni fájó érzéseket más tevékenységekkel nem vezet hosszútávon megoldáshoz. Meg kell tanulnunk együtt lenni a magánnyal.

MEGOLDÁS

Ahogy az előbb is írtam, a szembenézés a fájdalmas érzéseinkkel a 0. lépés. Szépen fokozatosan érdemes beengedni őket és nem magunkra szabadítani minden rosszat. Hogyha nem szeretnénk egyedül csinálni, akkor kérjünk segítséget.

Mindenkinek meg kell találnia az egyensúlyt abban, hogy honnan kezdődik a figyelemelterelés és meddig pozitív, feltöltődés céljából választunk bizonyos tevékenységeket. Üljetek le és írjatok róla egy listát, hogy milyen tevékenységek töltenek fel benneteket. Ehhez ugye önmagában előfeltétel, hogy szántok magatokra időt.  Amikor tevékenységeken gondolkoztok, akkor érdemes külön kategóriát alkotni aszerint, hogy másokkal vagy egyedül végzitek. Ugyanis ugyanannyira fontos a szociális háló, a barátok, a család és a velük való interakció, mint az egyedül végezhető programok.

A pozitív gondolkodásról szeretnék írni még pár sort. Fontosnak tartom, hogy képesek legyünk észrevenni a minket körülvevő jó dolgokat kezdve az apróságoktól a nagy dolgokig. Hogyha megtanulunk örülni olyan jelenségeknek, amiket addig akár természetesnek vettünk (pl. természet szépsége) és egyre több pozitív gondolattal töltjük meg az életünket, annál jobban fogjuk érezni magunkat. Ebben segíthet a hála napló. Írjátok le minden nap, minden hétvégén, minden hónap végén, hogy miért vagytok hálásak. Döntsétek el, hogy milyen gyakorisághoz van kedvetek, de kezdjetek el örülni.

És íme pár javaslat, amiket felvehettek a listátokra, mint társas tevékenységek: barátokkal beszélgetés, családdal vasárnapi ebéd, barátokkal koncertre/színházba/moziba/kiállításra járás, utazás, videó hívások bezártság idejére.

Egyedül végezhető: kreatív tevékenységek (festés, tánc, ének, rajz), olvasás, film/sorozatnézés, takarítás, sport, főzés, jövő tervezés, hála napló, test-ápolás, növénynevelés, lakás dekorálás, utazás, self-care este bevezetése hetente egyszer.

Hogyha sikerül megtalálnotok az egyedüllétben a jót, akkor rájöhettek, hogy sokkal nagyobb szabadság van benne, mint amit látni enged az a sok negatív érzés, ami amúgy ki szokta tölteni ezt a teret. Hajrá!