Valakit szeretni, törődni vele az egyik legjobb dolog a világon. Legyen az a gyermekünk, a párunk, a legjobb barátunk. Szereteten, elfogadáson, megértésen alapuló kölcsönös kapcsolatokat kialakítani fontos és jó. Biztonságot ad és megszépül tőle sokszor még a legnehezebb helyzet is. Társakat választunk az útra, sokan velünk maradnak a kezdetektől, megtanulunk együttműködni, és hogy hogyan támogassuk, bátorítsuk egymást. Amiket eddig leírtam mind szép érzések, meleg, betakaró, óvó, jóságos megélések, amik két ember békés, harmonikus együttműködésének a feltételei. Mindezzel szembemegy, ha egy kapcsolatban megjelenik a kisajátítás, a fájdalom-okozás, a másik lelkének, vagy testének a megnyomorítása. A korlátozás, a szabadság eltörlése a hibáztatás, a leértékelés mind olyan jelenségek, amik nem kellene, hogy beleférjenek egy kapcsolatba. Mert ezt abúzusnak hívják. Bárkit rendszeresen, következetesen megnyomorítani, sebeket ejteni rajta nem elfogadható. Semmilyen szinten.

Alapok

Minden típusú abúzus esetében elmondható, hogy a kapcsolat nem egyenrangú, nem kiegyenlített. Jellemző rá az aszimmetria, amiben az egyik fél kezében van a hatalom, a kontroll, a döntési jogkör. Amíg két ember eljut idáig az egy folyamat és közel sem agresszióval kezdődik, sőt! Jellemzően a bántalmazó fél kedvesen, udvariasan, rajongón közelít a másik felé és idővel indítja be a bántalmazó manővereit.

Ami az alapja ennek a felállásnak az a bizonytalanság, amit a bántalmazó az áldozatban létrehoz. Szépen lassan különböző eszközökkel elbizonytalanítja az áldozatát, akinek teljesen meginog a hite a saját realitás-érzékelésében. Fokozatosan elveszti az autonómiáját, nem hoz már önálló döntéseket, mindent a másiknak rendel alá, szinte egybeolvad vele. A másik szabja meg, hogy hová mehet az áldozat és kivel, mit mondhat és kinek, megszűnik a privát szféra, azaz a telefonját is meg kell mutatnia, szóval egy destruktív, mérgező  kapcsolattá alakul az, aminek PÁRkapcsolatnak kellene lennie. A mérgező kapcsolatokról itt olvashatsz bővebben. Inkább hasonlít hatalmi harcra, erőfitogtatásra, mint szeretet-kapcsolatra. Hogyha  a manipuláció, leértékelés, izoláció és tagadás huzamosabb ideig fennáll és az egyik fél következetesen őrli fel a másik lelkét, ott abúzusról beszélünk.

Eredete

Az oka, eredete igen komplex annak, hogy valaki bántalmazó, vagy komfortos az áldozat-szerepben és ebben a mérgező dinamikában. Eredeztethető a korai szülő-gyerek kapcsolatból, például ha valaki elhanyagoló szülők gyermeke, ő azt tanulhatta meg ebből a kapcsolódásból, hogy a kontroll megszerzése hatalmas kincs, hogy soha többé ne legyen kiszolgáltatva másoknak, így teljes uralmat akar gyakorolni a másik felett. Vagy épp fordítva, ebből fakadhat olyan alacsony önértékelés és értéktelenség érzés, hogy az áldozati szerep lesz a testhezálló, ahol a másik totális kiszolgálása lesz az az eszköz, amivel kapcsolódni tud az áldozat a bántalmazóhoz.

Az is lehet, hogy a szülők is abuzív kapcsolatot tartottak fenn, ezért ezt a mintát viszi tovább valaki és az is lehet, hogy korábbi párkapcsolati sérülések hatnak így. A társadalmi hatásokról, hierarchiáról pedig még nem is beszéltünk.

Eszközök

A bántalmazó különböző verbális eszközökkel operál annak érdekében, hogy a másik a végén a saját józan eszének se tudjon hinni. Ilyen például a tagadás: „Az nem úgy történt Drágám, rosszul láttad”. Hogyha folyamatosan, rendszeresen ezt hallgatja az áldozat, akkor egy idő után már azt sem fogja tudni, hogy saját maga megítélésében mennyire bízhat. Sokszor a bántalmazó a másik érzéseit is negligálja: „Ez nem bántó! Nem lehetsz szomorú!”. Nem érezhet az áldozat, hiszen úgyis téved. Verbális abúzus eszköze még a leértékelés, amivel a másik önértékelését a földbe lehet döngölni, az izoláció, mikor a környezetéről teljesen leválasztva az áldozatot csak kettesben szerveznek programokat. A kontroll teljes elvétele, érzelmi és gazdasági függés kialakítása. Gyakorlatilag a másik teljes lecsupaszítása, kifosztása történik lélektanilag.

Hogyan segíthetünk?

Az áldozathibáztatás nem segít. Sohasem. Az, aki ebben a helyzetben van, ő nincsen jól. Hogyha mi a fejéhez vágjuk jó sokszor, hogy mit kéne tennie, de ő mégsem tudja megtenni, attól csak még erőtlenebbé válik. Félelemben és megfelelési vággyal él. A bántalmazó sokszor fenntartja a reményt az áldozatban azzal, hogy szeretetnek hazudott szavakkal és tettekkel meglepi őt. Ez egy folyamatos csapda helyzet, amiből a kilépés őrülten nehéz. Ezért a legjobb, amit tehetünk, ha támaszként ottmaradunk. Ha nem hagyjuk magára az áldozatot. Ha biztonságos teret teremtünk a számára, hogy felvállalhassa a fájdalmát, az érzéseit. Kísérjük őt az úton és javasoljuk, hogy forduljon szakemberhez.

Kilépés

Ahogyan fentebb is írtam, ez egy rettentően nehéz helyzet, amiben az áldozatok ritkán tudják felvállalni kiindulási pontként, hogy őket bántalmazzák. Inkább más, sokszor testi, tüneteket tapasztalnak és hogy nem boldogok. Ez ellökheti őket terápiás folyamatba, ott tud igazán elindulni a munka, ha már kiteszik az asztalra a bántalmazóval szembeni rosszérzéseiket. Onnantól, hogy képesek vállalni ebben a biztonságos térben, hogy őket bántják, elindulhat a kemény munka: gyakorlatilag újraépíti saját magát az áldozat. Vissza kell nyernie a hatalmát, a kontrollt a saját élete fölött. Meg kell határoznia, hogy ki is ő, mik a vágyai és hol húzódnak a határai. Meg tud erősödni ebben a folyamatban, visszaépítheti lerombolt önbecsülését. Végre megengedheti magának, hogy érezzen. Hogy dühös legyen, végtelenül haragos. Aki ide eljut, a saját életének a hőse.

A bántalmazás rossz. Semmilyen esetben sem elfogadható, mert a másik ember megnyomorításával jár. Valaki felett teljes kontollt gyakorolni és elvenni a szabadságát iszonyatos kifosztás. 

Prekopa Donáttal a Manna Fm-en X,Y,Z című műsorában beszélgettünk a verbális abúzusról, hogyha érdekel a téma részletesebben, akkor kattints: https://soundcloud.com/mannafm/verbalis-bantalmazas-xyz-prekopa-donattal-2021-01-25?fbclid=IwAR0Ln0OVALijMCPcz36fI6rfoFrQBj7Q9zq_L8thyMKYtavh5XRk-CM9Psw

Forrás: Tisza Kata  - Most.

Képek forrása: Canva Images