Sokan gondolják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ebben az írásban szeretném körüljárni, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak annak, ha egy párkapcsolatban a két fél nagyon különbözik. Nyilván egészen relatív, hogy mit jelent az ellentét. Mennyire kell különbözni egymástól, hogy már azt mondjuk, hogy „ellentétek”. Most abból az elképzelésből indulok ki, hogy az eltérés nagyon nagy két ember között mind tulajdonságokban, mind igényekben, és értékrendben.

Kezdjük az elején

A párkapcsolatoknak megvannak a szakaszai: a kezdeti fázis, amit sokszor „rózsaszín ködként” írunk le, ez az úgynevezett szimbiózis fázisa. Ekkor tökéletesnek látjuk a másikat, meglepődünk, hogy mennyi mindenben hasonlítunk, nem is értjük eddig, hogy nem találtunk egymásra (még akkor is, ha később kiderül, hogy ennél jóval többen különbözünk).

Ez aztán árnyalódik, jön a differenciálódás szakasza, betörnek az idillbe a különbözőségek. Elindulnak a viták, kialakulnak a határok, a szabályok, itt már értékek kerülnek terítékre: ki mit hozott magával. Kidomborodnak az egyéni igények, az eltérések. Ezek a szakaszok (és a további kettő: a gyakorlás és az újraközeledés) minden kapcsolatban megjelennek és ismétlődnek, a kérdés inkább az, hogy mennyi vita születik átélésük során. A válasz pedig az, hogy a nagyon eltérő felek között gyakrabban jelennek meg konfliktusok, mint azok között, akik hasonlítanak.

Újdonság vs. biztonság

Az, hogy kihez vonzódunk, kit választunk társunknak sok mindentől függ: kötődésünktől, a mintától, amit otthonról hozunk , a kémiától, korábbi párkapcsolati tapasztalatainktól és még sorolhatnám. A kezdeti szakaszban azért vonzódunk jobban egy tőlünk nagyon különböző emberhez, mert izgalmas, olyan dolgokat tud, amiket mi nem. Másként látja a világot, így tudunk tőle tanulni, mindig újszerű, amiket elmesél. Az újdonság, a más izgalmasabb, mint a megszokott. 

Ezenkívül kihívás is: meghódítani egy olyan férfit vagy nőt, aki más, mint én. A kihívásokat pedig sokan szeretjük. Aztán hogy ez hosszútávon mennyire térül meg, az egy másik kérdés, az biztos, hogy rengeteg türelem, tolerancia kell egy tőlünk nagyon különböző partnerrel való együttléthez.

A párkapcsolat kezdeti szakasza után, amikor túl vagyunk az erős lelkesedésen és a hétköznapokban kell közös szabályokat és rendszert kialakítanunk, akkor már kevésbé a kihívást, mint a biztonságot, stabilitást, harmóniát keressük a párkapcsolatunkban, amit eltérő igényű, személyiségű partnerrel nehéz megteremteni. Gondoljunk csak arra, hogy mi nem szeretünk eljárni szórakozni, ehelyett inkább otthon lennénk a párunkkal, ő viszont folyton eljárna. Vagy mi spórolni szeretünk a másik pedig impulzusvásárló és csak úgy költi a pénzt.

Azaz egyszerűen hosszútávon a párkapcsolat felé támasztott igényeink változnak, biztonságot keresünk, amit nem szolgálnak a különbözőségek. De természetesen vannak kivételek.

Hosszútáv

A hasonló értékrenddel bíró emberek megtalálják és választják a másikat, vonzódni fognak, akár csak baráti szinten is. Elég egy baráti társaságra vagy a munkahelyünkre gondolni. Egy munkahelyen is, aki nem tud azonosulni a céges értékekkel, ki fog hullani a rendszerből. Egy baráti társaságban is, akinek nagyon eltér az értékrendje, egy ponton várhatóan ki fog kopni. Nem törvényszerű, de jellemző.

Egy párkapcsolatnál ott van a vonzalom szerepe, amit talán jobban etet a különbözőség, de ahogy telnek az évek és alakul a kapcsolat, úgy alakul át a lángoló vad szenvedély is valami alacsonyabb lángú, de nagyon fontos biztonsággá, mellyel párhuzamosan felértékelődik a közös értékrend: hogy mit gondolunk a pénzről, a gyereknevelésről, a felelősségvállalásról, a politikáról, családról, barátságról, hűtlenségről stb. A hasonló értékrendű, személyiségű embereknél kevesebb lesz az összefeszülési pont.

Megoldási lehetőségek, ha mégis az ellentétet választjuk

Nincsen két ugyanolyan ember, maximum hasonló. És nincsen konfliktus mentes kapcsolat. Azoknál sem, akik hasonlítanak, vagy hasonló értékeket vallanak. Az a fontos, hogy a kompromisszum, amit megkötsz, azzal rendben vagy-e életed végéig.

Inkább arra biztatnék mindenkit, hogy legyen megértő, kompromisszumkész, az igazi igényeit ossza meg és hallja meg a másiknak. Adjatok egymásnak használati utasítást saját magatokhoz, aminek előfeltétele az önismeret. Mindegy, hogy hány százalék a hasonlóság, a valóban boldog párkapcsolat érdekében együtt kell működni és ahhoz a fentiek elengedhetetlenek.

  
Jó hír azonban, hogy amennyiben a szakértő bevonása időben történik, ez a kedvezőtlen állapot, illetve a kapcsolat hanyatlása is elkerülhető.  Így azt javaslom olvassatok ebben a témakörben, tájékozódjatok az elérhető lehetőségekről, dolgozzatok magatokon és önbecsüléseteken, ha pedig úgy érzitek, hogy készen álltok rá, vagy csak egyszerűen szükségét érzitek, ne féljetek párterapeuta segítségét kérni!

Összegzés: Bár vonzó lehet számunkra egy tőlünk eltérő természetű és gondolkodású ember, sőt általa nagyon sok mindent meg is tanulhatunk, magunkat és viselkedésünket is más fényben vizsgálhatjuk a közösen töltött idő hatására, melyből építkezhetünk, ugyanakkor tudnunk kell, hogy az ilyen kapcsolatoknak megvannak a maga rizikói. Ugyanakkor a nagymértékű hasonlóság sem garantál állandó egyetértést és veszekedésmentes kapcsolatot. A fontos az, hogy tisztában legyünk a helyzettel, magunkkal, valamint a saját és párunk igényeivel. Megfelelő kommunikáció mellet egy ellentéteken alapuló kapcsolatban is boldogok lehetünk.
 
Hogy mit gondol a témával kapcsolatban Vágó Piros, vagy épp Nádai Anikó, azt is megtudhatjátok a következő videóból, amiben egy rövid interjút láthattok velünk.

Az interjú/a beszélgetés az RTL Klub Reggeli című műsorában készült és 2020. szeptember 3-án került adásba.

Ti mit gondoltok, mennyire számít a hasonlóság egy hosszútávú kapcsolatban? Írjátok meg véleményeteket kommentben.