Biztosan sokatoknak ismerős jelenség a túlvállalás és az abban való totális kimerülés. Amikor helyt kell állni több, különböző helyzetben, szerepben, de a hullámok összecsapnak, mert a nap csak 24 órából áll és mert a kapacitásaink végesek. Kérdés, hogy mit lehet tenni a kiegyensúlyozottság érdekében és a kiégés ellen.

LELKESEDÉS

Nagyon fontos az alapoknál kezdeni, vagyis feltenni magunknak a kérdést, hogy “Mit szeretek annyira szenvedéllyel, mi tölt el olyan lelkesedéssel reggel, hogy érdemes legyen miatta boldogan, energikusan felkelnem az ágyból?” Mert ha ez megvan, akkor is benne van az elfáradás kockázata, de a felépülés könnyebb lehet. Csapdája ennek a felállásnak, hogy amit imádunk, azért hajlamosak vagyunk félretenni magunkat. Vagyis motiváció szempontjából fontos olyan munkát, projektet, hobbit választanunk, amit igazán szeretünk, ugyanakkor tudatosan figyelni a saját jelzéseinkre: mikor van szükségünk a kikapcsolódásra!

KIÉGÉS

A kiégés sokkal könnyebben jön el, ha olyasvalamivel foglalkozunk nap, mint nap, ami nem érdekel minket. Nem feltétlenül a monotonitással van a baj, mert van olyan, aki ebben tud flow élményt megélni. Inkább azzal, ha érdektelen, amivel foglalkozunk, vagy ha egyáltalán nem is szeretjük azt. Itt jön a kihívás, amivel olyan sokat küzdenek: megtalálni, hogy mi az, amiben ki tudsz teljesedni. Ennek felfedezésében egy coach is sokat tud segíteni, akivel fókuszált munkával összegyűlhet egy olyan lista, ami illeszkedik a vágyaidhoz, erősségeidhez. Fontos, hogy nem elég megtalálni az irányt, lépéseket is érdemes meghatározni, ami a célod felé vezet. Akciótervvel már sokkal könnyebb, hiszen eltűnik az egyenletből a megvalósítás bizonytalansága.

A kiégés másik nagyon gyakori oka, ha valamit napi 10-12 órában csinálunk. Ha valami elárasztja az életünket és nem tudunk neki gátat szabni. Sok munkáltató sajnos visszaél az alkalmazottai energiáival, ráérésével és a szerződésben foglalt óraszámon túl is dolgoztatják őket. Sokan szeretik a home office-t, viszont ott aztán tényleg hatalmas kihívás, hogy a munka ne kússzon be a magánéletbe.

Tudom, hogy felmondani, munkahelyet váltani nem könnyű. Hogy van, akinek a lehetőségei korlátozottak. Viszont sokaknál látom, hogy léphetnének, mégsem teszik. Ez messzebbre vezet, mert az ő esetükben szó van a szükségleteik kifejezésének nehézségeiről, önérvényesítésről, vágyak megfogalmazásáról. Én azt vallom, hogy ha valami nekünk rossz, akkor azt ismerjük fel és változtassunk rajta. Persze ez annál sokkal nehezebb, mint ide leírni. Viszont azt is tudom, hogy milyen lelki és sokszor fizikai fájdalmakat okoz az, ha az ember nem lép. A satuba szorított létezésnél kevés rosszabb van! Ráadásul a változás az, amitől rengetegen félünk, legtöbbször azért, mert valami bizonytalan sejlik fel mögötte. Nagyon sok minden befolyásolja, hogy mennyire bírjuk jól viselni a változást: hogy mekkora a kontroll igényünk, mennyire vagyunk derűlátóak vagy pesszimisták, kocákázatvállalóak, spontának, nyitottak, kalandvágyóak és még sorolhatnám. Viszont az az egy biztos, hogy amikor az egészségünk a tét és azt érezzük veszélyben, akkor cselekednünk kell.

És akkor van az az élethelyzet, amikor szeretjük, amiket csinálunk. És azt gondoljuk, hogy baromi nagy a teherbírásunk. Ennek a kettőnek a kombinációja is veszélyes. Itt alapvetően jó úton vagyunk, szenvedéllyel szeretjük a munkánk, a hobbink, a családunk, amit tanulunk. És sokat is akarunk belőle. Meg szuperül akarunk mindenhol teljesíteni is. Na hát itt jöhet a baj. Mert elfogyunk, mert valahol nem fogunk tudni helytállni. Mert a végén saját magunkra nem fog időnk jutni. Szóval ennek a működésnek a titka a profi időbeosztás, az önszeretet (énidő megteremtése) és a hibázás elfogadása, vagyis a megengedő viszonyulás saját magunk felé.

MEGOLDÁS

Kicsit olyan volt a fentieket leírni, mintha azt mesélném, hogy az elvarázsolt erdőben sétálva mennyi veszély leselkedik ránk. Az se jó, ha unjuk a munkánk, de az se jó, ha nagyon szeretjük, mindenhol ott a kockázat, hogy elfogyunk. A jó hírem az, hogy a helyzet korántsem ennyire lehangoló, mert hogy van varázspálcánk, csodaszerünk - kinek hogy tetszik- és az a tudatosság. Tudatos tervezéssel, önismerettel, saját magunkra való odafigyeléssel felül tudunk kerekedni a kiégésen, a felőrlődésen. A lényeg, hogy legyen ezen fókuszunk!