Sokszor vagy feszült, mert nem felelsz meg a saját elvárásaidnak? Tökéletesre törekszel és nem tudod ezt elengedni? Meg kell tanulnunk megengedni magunknak a hibázást. Az apró repedéseket. Olvass tovább és tudd meg, miért.

MIT JELENT NEKED A TÖKÉLETES?

Az „elég jó” fogalmával először egyetemen találkoztam, mikor Donald Winnicott elméletéről tanultunk, hozzá kötjük az elég jó anya fogalmát. Ő azt mondja, hogy nem kell tökéletes szülőnek lenni ahhoz, hogy lélektanilag egészséges gyerekeket neveljünk fel. Elég jónak kell lenni. Ez azt jelenti, hogy figyeljünk a kicsi szükségleteire és elégítsük is ki azokat, de nem baj, ha az ő igényei mellett szülőként a sajátjainkat is figyelembe vesszük. Az sem baj, ha idővel, ahogy növekszik, éri enyhe frusztráció a kicsit, mert ezzel önállóságot tanul és megküzdeni nehézségekkel. A kulcs a fokozatosságban és a szélsőségek kerülésében van: természetesen nem kell agyonfrusztrálni a gyereket és figyelmen kívül hagyni őt, ugyanakkor totálisan alárendelni saját magunkat az ő szükségleteinek sem. Egy egyensúlyra célszerű törekedni, amiben a szülő és a baba is boldog, kiegyensúlyozott.

Mit vársz magadtól?

Ez a gondolatmenet azért tetszett, mert nem csak a szülői létre kivetíthető. Felszabadító az a tudat, hogy nem kell tökéletesnek lenned. Tökéletes nőnek, férfinak, munkatársnak, párnak, barátnak. Igazából mit is jelent bármelyik fogalom: tökéletes társ vagy tökéletes barát? Milyen jelentéseket, elvárásokat kapcsolsz saját magaddal szemben ezekhez a fogalmakhoz?

Én többek között olyankor szoktam emlékeztetni magam az elég jó fogalmára, amikor ezredjére írok át egy blog cikket vagy veszek fel egy videót, mert elégedetlen vagyok vele. Folyton a hibákat keresem és nyilván találom, aztán egy ponton túl már idegesen, frusztráltan rágcsálom a korpovit kekszem, mert maximalizmusra törekszem, de minek. Ilyenkor kúszik be az agyamba, hogy nincsen baj. Sosem lesz egy anyag tökéletes számomra. Felhatalmazom magam az elengedésre, a megbocsátásra saját magamnak. És megpróbálom 3 lépés távolságból szemlélni a produktumot. Hogyha azt mondom, hogy elég jó, mert azt kommunikálom vele, amit akarok, nincsenek benne óriás hiányok, hibák és segítek vele az olvasónak, akkor megvagyok. A tökéletlenség emberi. És őszinte.

A magunk felé támasztott tökéletesség iránti igény olyan súlyt helyez ránk, amit lehetetlen teljesíteni és ezzel állandó frusztrációt élünk meg.

Mit vársz mástól?

Amikor pedig mi vágyunk tökéletesre mástól, legyen az egy ebéd, egy randi, egy beszélgetés, vagy egy partner, akkor elvárásokat támasztunk. Elvárásokat, amiknek valaki másnak kell megfelelnie. Viszont mivel a tökéletesség szubjektív és kb. lehetetlen, ezért csalódások sorozata vár minket, ha ebben reménykedünk. Emlékezz vissza, hányszor akartál tökéletes első találkozást, vagy tökéletes karácsonyt, olyat, amit az amerikai filmekben láttál. Lehetséges ez egyáltalán?

Hányszor képzelted el a tökéletes férfit vagy nőt? Álmaid társát, aki jóban rosszban melletted áll és minden külső, belső tulajdonsága hibátlan? Nem baj, ha tudjuk, mit szeretnénk, ha vágyaink vannak. Igenis lebegjen a szemed előtt egy ideális kép, egy vágyott cél. Viszont a realitás talaján maradni elengedhetetlen. Olyan elvárásokat próbálj meg támasztani, amik reálisan elérhetőek. Nem lesz olyan szülinap minden évben, amire minden meghívottad eljön; nem lesz olyan társunk, aki mellett nem kell kompromisszumot kötnünk,  a kérdés inkább, hogy a kapcsolat, amiben vagyunk, a helyzet, amit választunk, elég jó-e.

ELÉG JÓ?

Hogyha dilemmád van bármilyen kapcsolatoddal – legyen az baráti, kollegiális, vagy párkapcsolat- azt érdemes végig gondolnod, hogy elég jó-e? Több jót kapsz belőle, mint rosszat? Mekkora kompromisszumokat kell kötnöd? Teljesen elveszel a kapcsolatban, vagy jelen vagy benne annyira, mint amire vágysz?

Jó dolog tökéletességre törekednünk: amikor egy munkahelyi feladaton dolgozunk, valakinek ajándékot készítünk, vagy koktélt keverünk. Viszont, ha nem tudjuk elengedni a tökéletesség iránti igényünket, akkor az életünkben üdvözölhetjük a szorongást, a félelmet, a dühöt, a frusztrációt.

Az elég jóra törekvés felszabadít, miközben elvárást is támasztunk. Mindenkinek az egyéni megítélésén múlik, hogy mit tart elég jónak, gyakorlatilag azt keressük, hogy mivel tudsz boldog lenni. Kiegyensúlyozott. Elégedett úgy, hogy megengeded magadnak és másnak a hibázást. És képes vagy megbocsátani. Magadnak és másoknak is.