Sokszor tapasztalom, hogy azért nem vagyunk boldogok a jelenben, mert kergetünk egy képet, amitől a megérkezést reméljük, a végtelen, igaz boldogságot. Pedig a boldogság egy skálán mozog: az intenzitása és a hosszantartása is. Jó, hogyha lebeg előttünk egy kép arról, hogy mit szeretnénk elérni, az fontos, hogy legyenek céljaink! De azt gondolni, hogy ha elérjük, akkor megvagyunk, készen vagyunk és innentől beáll az örök boldogság, az illúzió. Azt látom, hogy amennyiben ebbe ringatjuk magunkat, akkor csalódás lesz a történet vége. Azért is, mert célok mindig kellenek, nincs egy hatalmas, gigantikus cél, aminek az elérésével megérkezik a teljesség. Mert jön a kérdés, hogy mi van utána? Kellenek a célokból kisebbek, nagyobbak, hisz ha nincs előttünk valami, ami felé haladunk, akkor erős bizonytalanság és kétségbeesés lehet úrrá rajtunk. És azért is mert nincs állandó, végtelen boldogság. Mert mikor vagyunk készen? Valójában mit tekintünk az életünk értelmének? Mi az, ami a társadalom elvárása és mi az, amit magunk felé támasztunk?

Íme pár szempont, hogy ne érjen csalódás:

Mindig legyenek céljaid!

Biztosan ti is tapasztaltátok már a saját bőrötökön, hogy milyen töltést ad, ha sikerül, amit elterveztetek. Azt is garantáltan tudjátok, hogy milyen motiváltnak lenni, miközben úton vagy a célotok felé. És biztosan azt is ismeritek, amikor nem tudjátok, mihez is kezdjetek, merre induljatok. Ilyenkor érdemes megválaszolni a következőket: Mi tölt téged igazán? Miben van szenvedélyed? Ha bármit dolgozhatnál, mi lennél? Hogyan látod magad 80 évesen, ha mindent megvalósítottál, amit akartál? Hogy milyen a jó cél, arról itt olvashattok. A lényeg, hogy keressetek!

A saját vágyaid valósítsd meg, ne máséit

Ez valahogy a fejlődéssel is így van, hogy ha nincsen belső motiváció, akkor hiába a külső nyomás, a változás nem fog beállni. Ugyanez érvényes a célokra is, vagy az értelem keresésre, mert itt igazából erről beszélgetünk. Ne a szüleid, a barátaid vágyait valósítsd meg, mert azután ürességet fogsz észlelni. Keresd meg, hogy miben van neked igazából szenvedélyed és afelé haladj! Öröklünk irányokat, öröklünk meg nem valósult álmokat. Önismereti munkával képesek lehetünk elkülöníteni, hogy hol vannak a saját vágyak és mi az, amit mástól kaptunk.

Akármekkora klisé: értékeld az utat és az állomásokat!

Eltérő, hogy kinek mi a végső értelem, viszont azt gyakran látom, hogy amikor valaki eléri az általa kitűzött tökéletesnek vélt célt, akkor van egy megtorpanás. És sok kérdés: valóban ezt akartam? Mi van ezután? Ezért fontos, hogy élvezzük az utat is. Ne az elérés legyen az egyedüli boldogság forrás, mert az odavezető úton vannak mérföldkövek, pici sikerek, ezeket is meg kell ünnepelni, mert ez is a munkánk gyümölcse. Ha megtanuljuk értékelni az utat, akkor valahogy levesszük a terhet a végső sikerről és nem attól teszünk függővé mindent.

Légy rugalmas!

A célod változhat. Lehet, hogy kezdetben totál mást akartál, mint most. Az idő formál Téged és ez oké. Engedd meg magadnak, hogy új irányt vegyél, ne ragaszkodj olyan célokhoz, amik már nem töltenek fel Téged energiával. És hibázni is szabad!

Kicsit szeretnélek felmenteni Titeket is meg magamat is ezzel az írással. Az életközépi válság létező jelenség, mert ott is ilyesmiről van szó: az ember elért csúcsokat majdnem minden területen és ott áll, hogy akkor most hogyan tovább? Ezért fontos levennünk a súlyokat magunkról és a céljainkról. És megkeresni azt, hogy végülis minek kell ahhoz történnie, hogy 80 évesen ott üljünk a teraszon és boldogan gondoljunk vissza az életünkre, mert azt érezzük: sikerült!

Fotók forrása: Canva Images