RAZS

KÖT(ŐD)VE HISZEM

BIZTONSÁGOS BIZONYTALAN 

2020. május 31. - R.A.ZS.

canva_person_holding_baby_s_feet.jpg

 

Ahhoz, hogy növeljük az önismeretünket és jobban megértsük önmagunkat, vissza kell nyúlnunk a múltba. Hogyha visszanézünk, akkor először a szüleink fognak feltűnni a horizonton. Az, hogy a szüleink hogyan viselkedtek velünk gyermekkorunkban, befolyásolja a magunkról alkotott képet: hogy mit kezdünk a szükségleteinkkel, hogy mennyire hiszünk saját magunkban, hogy milyen párt választunk, mennyire vagyunk önállóak, mennyire vagyunk képesek bízni egy másik emberben és még sok mindent. Hogyha még messzebbre tekintünk, akkor más felmenőink is megjelennek, de a generációkon átöröklődő mintázatokról később.

Első blogsorozatomban a kötődés témakörét és ennek felnőttkori hatásait járom körbe. Kezdjük az elején: mit tudunk a kötődés kialakulásáról? Olvasási idő: 5 perc

KÖTŐDÉSI MINTÁINK

Mielőtt belevágunk, próbálj meg visszaemlékezni csecsemőkorodra, vagy idézz fel történeteket, amiket a szüleidtől, nagyszüleidtől hallottál. Hogyan viselkedtek veled a szüleid, milyen természetű baba voltál? Hogyha megvagy, akkor vágjunk bele és miközben olvasol, gondold át, mely részek vonatkozhatnak Rád.

Hogy milyen a kötődésünk, nem pusztán az első számú gondozónk viselkedésének az eredménye. Számít még többek között a temperamentumunk, a családban rejlő feszültségek, a kulturális háttér vagy az életkörülmények is, amikbe beleszületünk. Azaz nem terhel ám minden felelősség a szülőt, de igenis jelentős szerepe van. Az egyszerűség érdekében az anyákra fogok hivatkozni mint első számú gondozókra, bár ez nyilván nem minden esetben érvényes.

Hogy időben el tudjátok helyezni a kötődés kialakulását, John Bowlby elméletét hozom nektek, aki második világháború alatt kezdett el vizsgálni olyan gyerekeket, akik intézetbe kerültek. Tőle származtatjuk a kötődéselméletet és ő azt mondta, hogy az életünk első két évében alakul ki a kötődés. Úgyhogy, mikor az emlékeitekben kutattok, erre az időszakra fókuszáljatok.

Mary Ainsworth munkájának köszönhetően 4 különböző kötődési mintát különböztethetünk meg. Az alábbi megfigyelések az idegen helyzet kísérlet eredményei, amely során az anya egy szobában játszik a gyermekével egy idegen jelenlétében, majd az anya távozik és később visszajön. A kutatók azt figyelték meg, hogy a gyermek miként reagál az imént leírt helyzetekre és ez alapján a következő kategóriákat azonosították:

Biztonságos kötődés: egyéves korban az jellemzi a biztonságosan kötődő gyerekeket, hogy közelséget, kapcsolatot, interakciót keresnek a szülővel. Könnyen megnyugtathatóak, egyszerűen visszatérnek a játékaikhoz.

Bizonytalan kötődés változatai:

Elkerülő: viszonylag semlegesen viszonyulnak a gyerekek az anyához. Közömbösek azzal kapcsolatban, hogy ott van-e a szobában; az idegen ugyanolyan eséllyel képes megnyugtatni a kicsit, mint az anya, és az anya helyiségbe való visszatérésére sem közelítenek hozzá, egyszerűen tudomásul veszik a jelenlétét.

Ambivalens/ellenálló: nagyon ragaszkodnak az anyához, nehezen megnyugtathatóak a gyerekek, az anya visszatérésekor viszont már elutasítóak az anyával. 

Dezorganizált: ezek a gyerekek ellentmondásosan viselkednek, például közelednek, de elfordítják a fejüket vagy megmerevednek. Gyakran csak az egyik szülővel viselkednek így. Nem képesek rendezetten kezelni a feszültséget. Érdekes kutatási eredmény, hogy 6 éves korra ezeknél a gyerekeknél változás történik: részlegesen felnőtt szerepet vesznek fel: kontrollálják szüleiket vagy gondoskodnak róluk.

Most nézzük meg, hogy mi az a szülői viselkedés, ami elősegíti az egyes kötődési minták kialakulását, vagyis mi befolyásolja a kötődésünket!

canva_baby_sitting_on_man_s_shoulder.jpg

SZÜLŐI HATÁS

Két fontos szempont van, amiket érdemes átgondolnod, mikor visszaemlékszel. Az egyik, hogy az anya hogyan reagál a kicsi a szükségleteire: mennyire veszi észre azokat, segít-e kielégíteni azokat és ezzel építi benne a biztonság érzését. Illetve, hogy mennyire tud kölcsönös kapcsolatot kialakítani a gyerekkel, hogy mennyire tudnak egymásra hangolódni, mennyire tudnak együtt megteremteni egy biztonságos teret. 

Biztonságos kötődés: biztonságosan kötődő gyerekek anyukáira jellemző, hogy szinkronban működnek a kicsivel. Odaadóak, következetesek, ráhangolódnak a gyerek igényeire és időben reagálnak azokra.  

Ennek eredményeként a gyerek magabiztos, bátor és kellően önálló, mert tudja, hogy egy biztonságos háttérország vigyáz rá és van hova menni védelemért, oltalmazásért.

Elkerülő kötődés: az elkerülő kötődési mintázatú gyerekek anyukáira jellemző, hogy távolságtartóak, érzelmileg nem megközelíthetőek.  Sokszor rideg, érzelemmentes reakciókat kap a kicsi, az anya nincs ráhangolódva a gyerek igényeire.

Ebben a kapcsolatban a gyerek magára hagyva érzi magát, mintha elfogadná, hogy az anya el fogja hagyni és ő magára fog maradni: mindez sokszor távolodást eredményez a pici részéről, ezzel megvédve magát a csalódástól.

Ellenálló kötődés: ezekre az anyákra jellemző a következetlenség, néha reagál a kicsi igényeire, néha nem, kiszámíthatatlanok a reakciói. Gyakran a saját igényeit előtérbe helyezi a gyerekével szemben. Hasonlóan az elkerülő kötődést eredményező szülőknél, itt sincs egy „összerezgés” a kicsivel.

Ilyenkor a gyerek nehezen tájékozódik, bizonytalanná válik, nem tudja, hogy mikor és milyen reakciót fog kiváltani, próbál kapcsolatot teremteni a szülővel, de ez sokszor dühös reakcióval párosul a kicsinél.

Dezorganizált kötődés: az eképpen kötődő gyerekek szülei részéről gyakori az érzelmi elhanyagolás, a bántalmazás, a traumatizált családi környezet. A kicsik nem kapnak megnyugtatást a környezetüktől, ezért kénytelenek saját maguk kialakítani erre egy rendszert, ami gyakran impulzív, rendszertelen viselkedések sorozata. Ellentmondást élnek át, közelíteni akarnak a szülőhöz, de félnek is tőle, ettől pedig a kötődésük szétcsúszik.

Most, hogy végignéztük a kötődési típusokat és az ezekhez kapcsolódó szülői viselkedést, érdemes a lenti kérdések segítségével átgondolnotok, hogy rátok mely kötődési minták jellemzőek. 

A következő részben pedig a kötődést befolyásoló egyéb tényezőket vesszük sorra, vagyis, ha szeretnétek tudni, hogy mi más lehet ráhatással gyermekkori kötődésetekre, akkor tartsatok velem!

Lélek-térképezés:

Hogyan emlékszel, mit tudsz, mennyire figyeltek baba korodban az igényeidre a szüleid? Milyen gyorsan reagáltak? Hogyan reagáltak? Milyen volt otthon a légkör? Biztonságban érezted magad? Hogyan emlékszel a szüleidre? Milyen történeteket hallottál kisbaba korodból, ha nem is emlékszel rá?

Amennyiben bántalmazást tapasztalsz a környezetedben, fordulj ide segítségért:
Gyerekeknek: Kékvonal:116-000 
Felnőtteknek: bantalmazas.hu; 06-80/205-520

Áldozatsegítő Szolgálat: 06 80 225 225

Országos Krízisvonal: 06 80 20 55 20

Képek illusztrációk - Forrás: Canva Photos

A bejegyzés trackback címe:

https://razs.blog.hu/api/trackback/id/tr4115729416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása