RAZS

Megküzdési kisokos

2021. január 10. - R.A.ZS.

 2_3.png

Az, hogy az ember hogyan kezel traumákat, nehéz helyzeteket egyéni. Mindenkinek, aki találkozott már kihívással megvannak a jól (vagy kevésbé jól) bevált stratégiái. Egy ponton lesz egy kialakult eszköztárunk, ami átsegít minket a nehezén. Tudjuk, hogy milyen tevékenységek fognak megnyugtatni, hogy kikre számíthatunk. Ha ügyesek vagyunk, akkor felismerjük azokat a tipikus, berögzült mondatokat a fejünkben, amik ilyenkor mindig megjelennek. És ha gátolnak, akkor tudatosan ki tudjuk őket kapcsolni, ha viszont segítenek, akkor fel tudjuk őket hangosítani. Idővel megismerjük a reakcióidőnket, hogy hogyan működik nálunk a gyógyulás. Szóval egyrészt nem jó, ha valaki sok traumát él át, mert ez szenvedéssel fog járni, ugyanakkor segít, hiszen ebből épülünk.

Megküzdési módok

Sok féle elmélet létezik arról, hogy hogyan csoportosíthatóak a megküzdési módok. Én most a legelterjedtebb verziót ismertetem, amely szerint van érzelem és problémaközpontú megküzdés. Aki az első csoportba tartozik, vagy erre hajlamos, értelemszerűen az érzelmei által irányítottan fog reagálni egy nehézségre, míg a problémafókuszú megküzdésben inkább a gyakorlatiasság dominál. Előnye az elsőnek, hogy ürül a feszültség az érzelmek előtérbe helyezésével, ugyanakkor a cél felé nehezebben halad az egyén. A problémaközpontú megküzdés jellemzője, hogy hatékonyan, a célt szem előtt tartva megoldást keres, aki erre hajlamos. Természetesen a megküzdésünkre sok minden hat, például a kötődésünk is. 

Szembe vagy félre nézzünk?

3_1.png

Amit most megosztok, az az én elvem, nem biztos, hogy mindenkinél ez működik, sőt. Viszont az én életemben ez lett a kialakult működésmód, ez az, amivel én komfortosan vagyok együtt. Ez pedig az, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni, még akkor is, hogyha ez nagy terhet ró ránk. Olyan nehezet, amiről néha azt gondoljuk, csoda, hogy elbírjuk. A szőnyeg alá söprés nálam nem működik és főleg azért nem, mert a szembenézéstől leszek erős. Kiskoromtól kezdve, amikor nehézség ért mindig az vitt előre, hogy tudtam, az előző akadályt megugrottam. Valahogy mindig duzzadt az erő, töltődtem, mint egy akkumulátor. Persze néha lemerül és akkor tudnom kell, hogy mivel tudom újra feltölteni, de alapvetően nekem ez vált be. Hogy nem nézek félre, nem csinálok úgy, mintha nem történnének rossz dolgok, nem csukom be a szemem.

Több helyen találkozom azzal a koncepcióval, hogy kerüld el a negatív embereket, kerüld el a negatív helyzeteket, vagy inkább ne is beszélj róluk és így az életed harmonikusabb lesz, megtelik pozitív gondolatokkal, élményekkel. Nagyon sok olyan idézetet találok, ami arról szól, hogy mennyire felszabadító egyszerűen csak azt mondani emberekre, helyzetekre, hogy ez nem szolgál engem és továbblépni. Bizonyos szempontból egyet is értek. Jó letenni terhes kapcsolatokat, mérgező társakat, elsétálni méltatlan helyzetekből. Viszont ebben rejlik egy csapda. Ha folyton elfordulunk attól, ami nehéz, ez egy idő után beszűkültté tehet és egy hamis világot építhetünk magunk köré. A nehézség okozta szorongás, a fájdalom pedig ugyanúgy ott marad, csak máshogy fog megjelenni, például testi tünetekben.

Egyensúly fontossága

Hiszek abban, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Hogy az a mi döntésünk, hogy mire tereljük a saját figyelmünket. Hogy a túlzott negativitás csak rombolást szül. És hogy ezért tudatosan figyelni kell rá, hogy mi hoz örömöt. Feltenni a kérdést, hogy hol vagyok én boldog? Mi az, ami tölt? Keresni kell, hogy hol vagyunk elégedettek, hol becsülnek meg minket. Jó és fontos inspiráló közegben lenni. De nem húzom át egy vonallal a kritikusokat. Nem törlöm ki az egyenletből az egyet nem értést. Nem nézek félre azért, hogy csak szép dolgokat lássak. Mert ez hamis. A realitást nem szabad megpróbálni eltörölni.

Minden, amit leírok magas szintű tudatosságot igényel. Egyfajta egyensúlyt kell fenntartani aközött, hogy mennyire figyelünk a pozitív és a negatív eseményekre. Én azt mondom, hogy nem kell félni attól, ha valami nehéz. Ha konfrontálódni kell. Hogy valami összetör. Inkább tanuljuk meg ezeket kezelni. És ugyanolyan fontos töltődni. Értékelni, amink van. És ez lehet egy finom reggeli, vagy egy biciklizés. A lényeg, hogy legyen egyensúly.

Tudatosság

4_1.png

A tudatosság mindehhez elengedhetetlen. Fel kell tudnunk ismerni, hogy hogyan érezzük magunkat. És itt nem a jól, rosszul opciókra gondolok. Minél konkrétabban meg kell tudnunk fogalmazni, hogy kétségbeesettek, összetörtek, reményvesztettek, magányosak, lelkesek, boldogok, békések stb. vagyunk-e. És meg kell tanulnunk együtt lenni az adott érzéssel. A meditáció ebben tud segíteni. Tudunk, színt, szagot, formát adni az érzéseinknek. És aztán el is tudjuk engedni őket. A lényeg, hogy képesek legyünk felismerni az érzéseinket, a hiedelmeinket, a vissza-visszatérő gondolatainkat, amik skatulyába zárnak. Hogyha ez sikerül, onnantól kezdődik valami felszabadító.

Képek forrása: Canva Images

A bejegyzés trackback címe:

https://razs.blog.hu/api/trackback/id/tr5216379148
süti beállítások módosítása